PHP - 8 év után újra

Valamikor régen, amikor még csak kóstolgattam a blogolást, nagyképűen azt mertem leírni, hogy mától belefogok a webprogramozásba. Ez akkor biztosan nagyon menő volt, de közel sem igaz: túl nagy falat volt nekem akkor egy komplett PHP-alapú rendszer áttekintése és menedzselése (ez lett volna a PHP Nuke), így hagytam az egészet a francba. Azóta is irigykedve néztem azokat, akiknek közük volt a webprogramozáshoz és mindenféle dinamikus, "élő" weboldalakat tudtak összerakni. Most azonban úgy hozta az élet, hogy nekem is rá kellett lépnem az útra és a PHP felé kellett kanyarodnom. Végre tisztességesen, magamat összeszedve kellett úrrá lennem a káoszon. És bátran mondhatom, barátaim, megcsináltam!

Megmondom őszintén, az első pár próbálkozás sikertelennek bizonyult: tök fehér, nem működő weboldalak, hatalmas szőrös hibaüzenetek, később pedig szanaszét esett oldalak váltogatták egymást a képernyőn, de amikor tanulmányaim során eljutottam ahhoz a felismeréshez, hogy a PHP szerveroldalon különböző feltételeknek megfelelően képes megírni egy weboldal HTML kódját, amit frissítésig javascripttel lehet módosítani, hirtelen minden világossá vált számomra. Mintha kinyitottak volna egy ajtót, amiből áradt a fény. Még a régi, már-már elfeledett programozó-ösztön is előbújt belőlem. Hirtelen annyi ötletem támadt, hogy le kellett őket írnom. Úgy éreztem, mintha nem férnének el a fejemben, egyszerre akartam mindent csinálni, de a rendszer azért türelemre intett. Egy elfelejtett pontosvessző, egy rosszul írt karakter és az eredmény egy teljesen tök fehér weboldal, hiszen a kód nem futott le szerveroldalon. Mintha csak azt üzente volna: ne kapkodjál, kisfiam. 

Az újdonság élménye még mindig képes inspirálni. Az első működő kód, az első sikeres kapcsolódás és lekérdezés a mySQL adatbázisból mind annyi erőt adtak, hogy voltak olyan órák, amikor teljesen kiesett a külvilág, és csak a fejlesztésre koncentráltam. Kedves nejem megértőnek bizonyult ezekben az órákban, elmondása szerint tudja, milyen vagyok, amikor programozok. És ennek ellenére is feleségül jött hozzám, elképesztő. :) Szükség lesz még a megértésére, hiszen számos fejlesztéssel töltött óra van előttem, ha véghez akarom vinni azt a projektet, amit elkezdtem, és aminek kódja már közelíti az ezer sort. A végeredmény ennek kb. ötszöröse lesz, nem számolva a különböző aloldalakat. Úgyhogy fejest ugrok és programozok tovább. Ha néha ritkábban írok, ti is legyetek megértőek. ;)

Jó reggelt! Jó éjszakát!

Oké, oké. Tényleg sokat foglalkozunk a macskákkal, de csak azért, mert szeretjük őket. Íme Paplan, ahogy átadja magát a tavaszi teendőknek.

Hát lehet őt nem szeretni? :)

Kávé, macska, tavasz

Jópár évvel ezelőtt egy igen kedves tanítványom azt találta mondani, hogy ez a blog bizony nem szól másról, mint macskákról és instant kávéról. Ő jutott eszembe, amikor arról akartam írni, hogy nyertem egy pólót a Nescafé aktuális játékán. A csomagokban található kódokkal a játék weboldalára regisztrálva 3-4 városlakót lehet "újraindítani". Ez nem áll másból, mint egy rövidfilm megtekintéséről, amelyben bénáznak szerencsétlen teremtmények, de hirtelen ott terem egy bögre Nescafé, és mindenki boldog. Nem tudom, hogy hány országban megy ez a promóció, de dicséretes, hogy a több mint 100 darab, egyébként szögegyszerű animációs film apró részletei is magyarítva vannak, nehogy véletlenül lemaradjunk egy fontos részletről és ne értsük meg, hogy miért is sikerül minden olyan nehezen a város amatőr polgárainak. Részletek ide vagy oda, nagyon ritka, amikor valamit is nyerek, így aztán most fel vagyok dobva, hogy kapok egy pólót. Meg kell vallani, távol áll a főnyereménytől, dehát nem lehetek mindig elégedetlen. Különben is, egy csomaggal nyertem egy újabb csomagot, amivel pedig egy még újabbat nyertem, szóval maga a kávé is jó nyeremény. ;)

Az instant kávét így ki is pipáltuk, jöhet a macska. Paplan, a házimacska, semmit nem csinál, csak fekszik egész nap. Ezt most így kell érteni, ahogy mondom. Elképesztő tavaszi fáradtság lett rajta úrrá, csak fekszik a foteljában, lelógnak róla az első lábai és mondhatom, meglehetősen mókás, hogy amikor kimegyek a lakásból próbál úgy csinálni, mint aki nem aludt. Szerencsétlen viszont olyannyira le van rongyolódva, hogy egyszerűen ki kell röhögni ezt a próbálkozását – senki sem hinne neki! Kunyerálja az élelmet ahonnan csak lehet, s mivel társasházban lakunk, meglehetősen könnyű dolga van.

Alvó macska sziluettje a konyhai függönyön

Ha pedig tavasz, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy végre itt van az Igazi TAVASZ, napsütéssel, jó idővel, felfrissüléssel és fűnyírással. Ez utóbbit most hagyjuk, koncentráljunk inkább az előzőre. A kerékpáros társadalom számára igencsak remek hír, hogy végre lehet szaggatni az aszfaltot. Sajnos, amerre én tekerek, már valaki felszaggatta, néha elég szemkiugratós buckákba sikerül belevezetni a járművemet. Csörög-csattog, én meg pattogok rajta, mint egy hülyegyerek, szó szerint úgy nézek ki, mintha keréken pároznék és nem kerékpároznék. Ennek ellenére beneveztem egy internetes bajnokságra az Endomondon, melyben 2015 km-t kell megtenni kerékpáron (vagy futva, vagy a kettőt kombinálva) 2015 végéig. Eddig 240 kilométernél tartok (futás 0 km, csak tekerek), ezzel enyém a megtisztelő 21690. helyezés (a jelenlegi 45565 résztevőből), de még most jönnek az igazán aktív hónapok (több szempontból is). Díj az nincs, csak a dicsőség, hogy igen, megcsináltam. Ez pedig nekem bőven elég lenne. Egyébként is isteni mostanában délután 4-5 óra felé tekerni: a levegő megtelik tavaszi illatokkal mindenfelé, hiszen virágoznak a fák. Az egész város tiszta virág, még a városszéli árkok mentén is virágba borultak a különböző bokrok. Ilyenkor szeretek igazán bolyongani mindenfelé.

Vadregényes út, melyen ma jártam én

Építgetem a Panoramio adatbázisomat is: sok kép megjelenik a Google Térképen és a Google Föld-ben is, így van értelme feltöltögetni a fotókat ide. Mostanában több biciklitúrán készült képet is feltöltöttem, nézegetik is a népek, így pakolgatom felfelé a fotókat. Bár ez elég lassan halad, mert (meg kell mondani) az általam járt utak nem adnak túlzottan nagy lehetőséget a kreativitásra, ráadásul nincs is sok állat leejtő szépségű útszakasz errefelé, ennek ellenére néha-néha készül egy fotó a város határában.

Ennyi csak: örülök a jó időnek és tekerem, ha már megvettem.

Kék, sárga, fekete

Nem tudom, hogy milyen indíttatásból, de fontosnak tartom azt, hogy a hely, ahol élünk minél tisztább legyen. Soha nem szoktam eldobálni semmit az utcán és kedvem lenne a kezét eltörni annak, aki a lakásunk előtt található szép ződ gyepet teledobálja Eddig is kihasználtam az összes olyan lehetőséget a városban, ami a szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozott, igyekeztem mindent különválogatva gyűjteni és oda dobni, ahová az való. Most viszont tovább fajult a dolog, ugyanis városunkban még nagyobb méreteket öltött a szelektív hulladékgyűjtés. Az eddigi egy zsákos rendszer helyett (amely zsákba együtt dobáltuk bele a papír, műanyag és fém hulladékot) immáron a jól ismert három zsákos rendszert vezettek be, ami nekem fenemód szimpatikus. Már az első napokban be is szereztem egy szelektív hulladékgyűjtő állványt, ami ugyan nem a formatervezés magasiskolája, a célnak azonban minden további nélkül megfelel. Eképpen fest:

Állvány, három fedéllel és három zsákkal

Namost ez kérem a látszattal ellentétben rendkívül praktikus megoldás, ha az ember úgy gondolja, hogy képes különválogatni a papír, a műanyag és az italosdoboz/fém hulladékokat. Eleve úgy gondolnám, hogy ez senkinek nem okoz túlzottan nagy fejtörést, azonban még mindig nagyon sokan vannak, akik mindent egyben dobálnak bele a kukába, mert úgyis ugyanúgy elviszik, mint ezt. A valóságban azonban nem feltétlenül így van: bár a kuka tartalmát a hagyományos kukás autó valóban elviszi, azért azonban fizetni kell. A szelektíven összegyűjtött hulladékot ezzel ellentétben ingyen viszik el (városunkban egy hónapban egyszer), és bár nem tudom, hogy kinek mennyi szemét gyűlik össze egy hónap alatt, nekünk egy-egy ilyen zsák egy hónapra kb. elegendő. Így ez a megoldás több, mint kitűnő.

Végszóul csak annyit: örülök, hogy megvalósult nálunk is ez a dolog és bízom benne, hogy előbb-utóbb mindenki veszi a fáradságot, hogy szétválogassa a saját szemeteit. Igazán nem nagy dolog: mi már régóta csináljuk, csak megszokás kérdése az egész. ;)

Városunk a Google Street View-ban!

Végre elkészült szeretett városunk teljes utcaszintű térképe a Google Térkép szolgáltatásban. Minden utca remek felbontásban érhető el és be lehet járni virtuálisan is azokat az útvonalakat, amelyeket minden nap letekerek kerékpárral.



Még egy meglepetés is ért. Én magam ugyan nem vettem észre, hogy mikor haladhatott itt el előttünk a Google autója, de ennek megvan az oka: éppen félmeztelenül nyírtam a füvet a ház előtt, amikor több sorozat fotót készítettek. Hát mondhatom, pont nem így akartam szerepelni a Google Street View-ban, de ez van. Legalább megörökítették az utókornak, milyen hősies munkát végzek a lakókörnyezetünkért. Ide kattintva tudod megnézni izmos felsőtestemet.