Hanglámpa

Gyerekkoromban iskolánk tornatermébe időről-időre megérkezett a mozi. Ez semmi másból nem állt, mint egy hordozható filmvetítőből, amit a nézők közé helyezett el a mozisnéni, befűzte a filmet (egy film általában 3-4 tekercsből állt), majd a gép iszonyú kattogás mellett kezdett el vetíteni. A hangot valami régi, szakadt hangszórón próbálta magából kipréselni egy darab megtermett hangláda. Mi pedig élveztük a mozit, hiszen közben lehetett zörögni a pattogatott kukoricás zacskóval, ehettünk és ihattunk a tornateremben, ahol ez a tevékenység egyébként az istenkáromlással vetekedő vétek volt annak idején.

A hangsáv a jobb oldalon található

Az egyik vetítés alkalmával egy hangos durranást követően megszűnt a hang és csak a kép futott tovább. Hosszas szervizelés kezdődött. Többen tudni vélték, hogy a hangláda adta meg magát és jótállási idejét jelentősen meghaladva az örök mágneses mezőkre távozott, de a mozisnéni nagyon határozottan két mondatot mondott. Az egyik, hogy sajnos a mai mozi elmarad, mert tönkrement a hanglámpa, másrészt pedig ne álljatok már ennyien körülöttem, gyerekek, a jó Isten áldjon meg benneteket, mert tönkremegy a gép. (Az, ami éppen az előbb ment tönkre.)

A bennem élő mérnöki elme már akkor sem tudta azt összerakni, hogy hogyan is lehet a hangot egy lámpával lejátszani, és mindez kb. 25 évig szunnyadt bennem, mire egyszer csak a napokban – ki tudja miért – újra felszínre került, így utánanéztem ennek a dolognak, mit is jelent és hogyan működik a hanglámpa.

Rövid nyomozás után megtaláltam a választ. A hang tárolása optikai módon úgy történik a filmen, hogy a hangsávon az adott pillanatban megszólaltatni kívánt hang amplitúdójának megfelelő átlátszó mintát tárolnak. (A jobb oldalon látható képen ez a sáv látható a filmszalag jobb oldalán.) Amikor a fény átvilágít a film ezen részén, a túloldalon egy fényérzékeny eszköz (optikai érzékelő) olvassa a jelet és egy olyan feldolgozóegységnek küldi tovább, amelyik ezt a fotovoltaikus impulzust egy hangjellé alakítja. A hangjel innen egy erősítőbe jut, onnan pedig a hangfalak segítenek megszólaltatni a hangot. Namost ha hanglámpa kiég, akkor természetesen a túloldalon található optikai érzékelő úgy veszi, hogy jelenleg nincs hang, így egy árva mukk sem hallatszik – ez volt hát az oka, hogy gyerekkoromban a legizgalmasabb jelenetnél félbeszakadt a vetítés.

Így működik. (Az eredeti kép a HowStuffWorks.com tulajdona)

Természetesen az idő előrehaladtával már nem csak egycsatornás, hanem kétcsatornás analóg hang is reprodukálható volt. Innen már csak alig pár év kellett ahhoz, hogy az analóg mellett (vagy helyett) digitális formában is tárolják a hangot a filmszalagon. Az optikai mellett természetesen más módszereket is alkalmaztak: van olyan filmszalag, amin pl. egy, a magnószalaghoz hasonló mágneses sáv fut végig, és a rögzített hang lejátszása is pontosan úgy történik, mint annak idején a magnóknál. Így a hang sem csúszik el a képhez képest, pontosan szinkronban vannak, hiszen a megfelelő képkocka mellett az adott időpillanathoz passzoló hang hallható.

A barna mágneses sávokon a hang van tárolva

Érdekes egyébként, hogy azzal már egész régen tisztában vagyok, hogy a mozgókép állóképek egymásutániságában kerül leképezésre a klasszikus filmen, de a hangon valahogy soha nem gondolkodtam el. Egészen máig.