Nincs titok

Ma, amikor egymás után telepítjük az alkalmazásokat a mobilunkra, gyakorlatilag fittyet hányva arra, hogy melyik alkalmazás mihez kér engedélyt, érdemes az alábbi rövidfilmet értő szemmel megtekinteni:

Mert ugye mennyire más, ha egy bolti eladótól csak akkor kapunk egy kólát, ha megengedjük neki, hogy elolvassa az utolsó 5 elküldött üzenetünket, vagy ha odaadjuk neki a telefonszámunkat. Netán kapunk egy ingyen csomag csipszet, ha odaadjuk érte a komplett kontaktlistánkat. A legjobban egyébként az tetszik, amikor az eladó vásárlás után követni kezdi a vásárlót, mert érdekli, hogy hová megy. :) Hány és hány alkalmazás csinálja ugyanezt (sőt, maga a telefon operációs rendszere is), csak éppen teljesen máshogy jön ki, ha az adatokat a mobilunk szolgáltatja valakinek a túloldalon (jellemzően az alkalmazás készítőjének), és nem ilyen direkt, személyes kapcsolat van közöttünk.

Pedig a lényeg ugyanaz: ha egy app ingyenes, akkor mi magunk vagyunk a fizetőeszközök: az adataink, a szokásaink, az elkészített képeink, a tartózkodási helyünk, az üzeneteink... és minden, amiből később célzott reklám készülhet számunkra. Ezeket önként és dalolva áldozzuk be, csakis azért, hogy egy percet se foglalkozhassunk olyan hirdetésekkel, amire úgyse böknénk rá, azzal viszont, ami érdekel minket, minél többször találkozzunk, így generálva pénzt a Nagy testvérnek. Innen nézve nem tűnik túlzottan nagy problémának ez, viszont ha jobban belegondolunk, manapság már nincs titok.

Hacsak néha ki nem húzod a dugót a falból és ki nem mozdulsz a mobilod nélkül is kicsit. ;)

Rosszalkodtunk

A kolléga ma vásárolt friss tojást. Mi gondoskodtunk arról, hogy a rántotta készítésébe némi öröm és játék vegyüljön:

A mai tanulság: nem szabad a tojásainkat közszemlére tenni. :)

Csapatépítés testrészekkel

A hétvégén újabb remek csapatépítő tréningen vehettem részt. Már éppen az utolsó feladatnál tartottunk. Egy nagy körben ültünk és a feladat az volt, hogy a kapott A4-es papír tetejére írjuk fel a nevünket. Ez ugye alapvetően még nem egy bonyolult feladat. Ezt követően a papírt a szomszédunknak adtuk, majd a hozzánk érkező papírra fel kellett írni, hogy a lapon szereplő embert milyen bútornak tudnánk elképzelni. Ez már alapjában nem olyan könnyű dolog, de sebaj, felírtam. A papír alját behajtottuk, hogy ne látsszon, mit írtunk oda, és adtuk tovább. A következő kérdés: milyen növény lenne az, akinek a neve a lap tetején látszik. Ráírtuk. Adtuk tovább. Így ment ez végig: milyen szerszám, milyen természeti jelenség, milyen szín, milyen állat, milyen ruhadarab stb. lenne az illető, akinek a neve a papiros tetején van. A legutolsó kérdés az volt, hogy milyen filmbeli szereplőnek tudnád elképzelni azt, akinek a nevét a papíron látod. Ezt is gyorsan lefirkantotta mindenki, majd a gyakorlat végén mindenkihez visszakerült a saját lapja és mint a gyerekek karácsonykor, mindenki izgatottan kezdte bontogatni azt. Mindenkit az érdekelt, hogy vajon a kollégák hogyan vélekednek róla. Mindenki a másikat kérdezgette: és te milyen szín vagy? És milyen bútor?

Ekkor jött az ötlet: osszuk meg egymással, kérdésenként, hogy kire mit írtak a többiek. A tréner újra felolvasta a kérdést, majd sorban végigolvasta mindenki, mit kapott. Hatalmas röhögések voltak, én néha már ríttam ennyi hülyeség hallatán. Majd jött az utolsó kérdés: milyen filmhős lenne az, akinek a neve a papíron van? Gladiátor, tündér, őrmester – hangzottak el egymás után a jelzők. Ekkor érkeztünk el hozzám. Én már egy ideje forgattam a papírt ide-oda, mert nem igazán akartam megérteni, vagy inkább elhinni, hogy mit is látok a papiroson. De aztán csak rám került a sor.

– Jelezni kívánom, hogy én ezt a filmet nem láttam – mondtam lányos zavaromban, majd felolvastam, ami a papíron állt:

Segtő

Így van. Pontosan ezt olvastam én is: segtő. Hadd ne mondjam, hogy amikor ez a szó elhangzott, mindenki borult, ríva nevettek a pajtások. Még a falikárpit is röhögött. A tréner a mappájával legyezte magát, mert csak nem akar levegőhöz jutni. Na, eltelt egy pár perc, mire szóhoz jutott mindenki, ekkor persze azt próbálgatták kitalálni, milyen jellegű filmben látni seggtövet. Ez újabb röhögésbe torkollott. Később, amikor már beszélni is tudtunk, az is kiderült, hogy a szó igazából segítő akart lenni, csak mivel lejárt az idő és sietni kellett, az í betű valahogyan kimaradt a sorból.

Jegyezzük meg: a csapatépítő tréning az őszinteségről szól. :) A kiengesztelésül kapott Pocket Coffee csokiért pedig már megérte. ;)

Mozaik

Új esztendő indult, így magam is új album készítésébe kezdtem. Mivel az elektronikus hangzás áll hozzám a legközelebb, ezért úgy gondoltam, hogy egy lendületes albumkezdés soha nem árthat, s beleadván apait-anyait, megmutatom, hogyan kell életre kelteni a dübbencseket. Két napon keresztül hangoltam, tekergettem, csűrtem és csavartam, amit csak lehetett. A végeredmény a Mozaik címet kapta, mivel a szám lényegében két és fél töredékből áll össze. Az első témát egy teljesen különálló követi, majd mindezek a harmadik részben állnak össze teljes egésszé.

Jó szórakozást!

Tálalási javaslat

Bambulok reggeli közben az előttem álló tejesdobozra. Szokásos kék ég-zöld fű kombináció, folyik a tej égbe-világba. Aztán meglátom a doboz bal alsó sarkában: Tálalási javaslat.

Így tálald!

Ez most komoly? Menjek ki a tavaszi rétre pitymallatkor, keressek egy margarétát, oszt' öntsem ki mellé az anyaföldre a jó másfél százalékos tejet, aképpen tálaljam barátaimnak, üzletfeleimnek? :)

Tudvalévő, hogy a Tálalási javaslat felirat annak érdekében szerepel a legtöbb csomagoláson, hogy tisztában legyünk vele: csak egy illusztrációt látunk. A szalámi csomagjában nincsenek benne a fotón is látható borsok, zöldségek és sajtok, csak a szalámi. Mint ahogy a mustárban sincsen lecsókolbász (a csomagoláson látható rajzzal ellentétben), vagy a vajkrémbe sincs bedarálva a boldogan mosolygó, négytagú család (ez utóbbi, tegyük hozzá, örvendetes). Kíváncsi volnék egyébként arra a tárgyalásra, amikor valaki beperel egy gyártót azért, mert nem találta meg a csomagoláson belül a fotón látható dolgokat. :)

A tejtermékek csomagolásával egyébként már régebben is volt gondom: akkor a kaktuszokon akadtam ki.

A jövő idén van

Kedvenc filmjeim egyike a Vissza a jövőbe című trilógia, gyakorlatilag kívülről tudom, oda-vissza. Idén megint csak aktuális lesz a megtekintése, hiszen a 2. részben Marty McFly és a Doki a jövőbe – egészen pontosan 2015-be – látogatnak, hogy megelőzzenek egy, a McFly családot a romlásba taszító eseménysort. Emlékszem, amikor először láttam a filmet, azt hittem, soha az életben nem lesz 2015, hiszen az még mennyire messze volt akkor – most meg itt van. Ez az az év, amikortól kezdve a filmben a jövőutazás is a múltba vész.

A film készítőinek '80-as, '90-es évekbeli gondolkodásmódját mi sem példázza jobban, mint hogy katódsugárcsöves televíziókkal képzelték el a jövő kijelzőit, s ezt egyben a modernitás fokmérőjének is tekintették, hiszen a 2. részben számos helyen előfordul egy rakás tévé, egymásra pakolva. Azt is megálmodták, hogy az áruházi blokkok és a nyakkendők műanyagból lesznek... hát, a műszálat leszámítva, egyik sem jött be. Csakúgy nem, mint a portaszító papír, a vonalkódos autórendszám, vagy éppen az álomkeltő alfaritmus-generátor. Vannak azonban dolgok, amik igenis bejöttek, még ha nem is pontosan olyan módon, mint ahogyan azt az írók megálmodták. 

Videószemüveg

Az ifjabb McFly még vacsora közben sem akarja nélkülözni a tévét, éppen ezért az adást egy videószemüvegen követi nyomon.

Videószemüveg a filmben

2015: Oculus Rift - már működik

Elektronikus eszköz, papír helyett

Az óratorony megmentésére irányuló adománygyűjtő kezében nem papír, hanem egy elektronikus eszköz van. Kissé vastagabb és bumfordibb, mint ami ma modernnek mondanánk, de ott van, az elképzelés létezett.

Elektronikus eszköz a kézben

A ma mindenki által használt tablet

Videókonferencia

A '80-as, '90-es években a gazdagság jól látható mutatója egyértelműen a videókonferencia megjelenítése volt, bár ezzel leginkább csak a gazdag maffiózók éltek a filmvásznon. (Lásd pl. a Tango és Cash című műalkotást.) Az írók úgy gondolták, hogy 2015-re ez teljesen általános lesz – lássuk be, nem tévedtek szemernyit sem.

Videókonferencia Needles-szel, a filmben

Skype-olás a nagyival – mindennapi dolog ma már

Hologramos reklám

És legvégül: emlékszünk a jelenetre, amikor Marty 2015-ben az utcán tájolva egy hologramos reklám előtt találja magát? Azt hiszi, itt a vég, hiszen egy hatalmas virtuális cápa csap le rá a magasból. 

Az emberek persze élből hülyének nézik őt, hiszen ott és akkor már senki nem dől be az efféle reklámoknak. Ebből se nagyon lett semmi... vagy mégis? Éppen tegnap olvastam ezt a cikket: Szabadtéri reklámokban is jöhet a 3D megjelenítés. Lehet, hogy még idén mégiscsak megvalósul valami abból, amit Robert Zemeckis és Bob Gale álmatlan éjszakáin kigondolt, eggyel növelve azon találmányok számát, amik tényleg megjelentek a mindennapi életben, 2015-ben.

Kíváncsian várom, mikor robban a hír, hogy sikerült elkészíteni az első légdeszkát. :)

Kis kiegészítés: utólag hívták fel a figyelmem arra, hogy már az önbefűző cipő is létezik... :) Hihetetlen ez! Köszönjük szépen!

---
Aki segített kicsit, s akitől képeket is loptam: Elite Daily

Thozoo naplója százötvenezredjére is

Kedves olvasók! 

A mai napon értük el és léptük túl a Thozoo naplója 150.000. oldalletöltését (amely oldalletöltéseket 2010. májusa óta számol a blogger.com – blogom pedig ekkor már 4 éves volt). Ezt a hatalmas számot szívből köszönöm nektek! Igen, Neked is, ott a monitor túloldalán, hiszen ehhez az igazán remek eredményhez te is hozzájárultál azzal, hogy olvasod a naplómat.

Az idén 9 éves blog újra az olvasókért küzd: a bejegyzések szaporodó számával sikerült elérni, hogy az addigi igencsak rapszodikus látogatásszám egy stabil szintre álljon be. A célom az, hogy sikerüljön napról napra emelkedő oldalletöltést elérnem, de ehhez Rád is szükség lesz: látogass el a Napló hasábjaira minden nap! 

Megköszönve az eddigi bizalmatokat, a mai napon ezen kívül egy újabb bejegyzéssel jelentkezem, amelyben kicsit a jövőbe utazunk, de egy csavaros fordulattal kiderül, hogy az valójában a jelen. :) Mindenképpen nézzetek be délután is! 

Gyümisali

A mai uzsonnám: gyümisali.

Hozzávalók:

• 1 db (Pink Lady) alma
• 1 db körte
• 1 db kivi
• 1 db banán
• 1 db narancs

Elkészítés: mossuk meg a gyümölcsöket! Hámozzuk meg a narancsot, az alma és a körte magházát távolítsuk el, majd vágjuk össze apró darabokra a gyümölcsöket. Ezután tegyük bele az egészet egy tálba.

Kalóriával-nem-törődők gyümölcslével is nyakon önthetik az egészet. 

Jó étvágyat! (Isteni finom és kiadós.)

iCsekk

Aki bérből és fizetésből él, az egy idő után elkerülhetetlenül szembe találja magát a postai csekkek végtelen sorával. Ezek a sárga (vagy újabban fehér) szörnyek csak jönnek, jönnek, vég nélkül, a hónap minden szakában és elborítják a postaládát, ráadásul olyan arcpirító összegeket nyomtatnak rájuk, hogy alig győzzük kifizetni. (Azt mondják, azért, mert állandóan világít a villany meg feszt fűtünk.) Egy idő után itthon gyülekezik a sok csekk, arra várva, hogy végre megmozduljunk és elsétáljunk vele a postára, kivárjuk a mindig hosszú sort, hallgassuk a zsörtölődést, hogy miért nem halad már... gondolom, senkinek nem kell bemutatni. Sokan nem foglalkoznak ezekkel, hiszen csoportos beszedési megbízással jóformán az összes postai csekket száműzhetjük az életünkből, viszont akik még mindig ragaszkodnak a számlák kiegyenlítésének eme klasszikus formájához, most némiképpen fellélegezhetnek, hiszen az idei év elejétől mindegyik csekken szerepel majd egy QR-kód, ami egyrészt jól jön a kezdetben csak 20 postán felállított csekkbefizető automatáknál is (nálunk nyilván nem lesz ilyen), illetve ha valaki okostelefonnal és internetes fizetésre alkalmas bankkártyával bír, akkor könnyedén, otthonról is ki tudja fizetni a számláit, postai sorbanállás nélkül.

És hát ez sokkal jobb hír, ugye.

Ehhez szükségünk lesz az iCsekk alkalmazásra, aminek a működése pofonegyszerű. Egy aktiváló SMS elküldése után felhasználónevet és jelszót választhatunk, majd miután hozzátársítottuk bankkártyánkat a rendszerhez, megkezdődhet a kódok beolvasása. Ehhez nem kell külső alkalmazást használni, a programon belül megoldották ezt a funkciót. Mivel a QR-kódban el van tárolva a szolgáltató, az összeg, meg úgy alapvetően a számlát azonosító minden adat, semmi más dolgunk nincs, mint beolvasni a kódot, majd a jóváhagyó ablakban a fizetésre bökni – ezzel ki is egyenlítettük a számlát. A befizetett számlákat az alkalmazáson belül lehet nyomon követni, így egy esetleg panasz esetén erre lehet hivatkozni.

Előbb-utóbb éles lesz

Beolvasta. :) Egy érintés és fizethető a nagy zsé,
vagy eltárolhatjuk későbbi fizetés céljából (ha
éppen nincs nálunk annyi zsé)

Véleményem szerint ez egy remek találmány, éppen ideje volt már így 2015 tájékán valami hasonlót bevezetni, kihasználva végre az okostelefonok adta előnyöket. (Részemről már azt is nagy lépésnek találom, hogy végre a kártyával történő csekkbefizetés nem készpénz-felvételnek, hanem kártyás vásárlásnak fog minősülni, szerintem erre is nagy szükség volt.) Mivel erre a hónapra már mindent befizettünk (pedáns népek vagyunk) és még nem is mindegyik számlán véltük felfedezni a kódokat (hiszen decemberi díjakat fizetünk utólag), ezért az igazi, éles tesztje jövő hónapban lesz nálunk. Ha valaki valamilyen tapasztalattal bír, ne légyen rest azt komment formájában megosztani velünk és az olvasókkal! ;)

MS-DOS játékok a böngészőben

Eme blog hasábjainak rendíthetetlen olvasói bizonyára emlékeznek arra, hogy informatikai érdeklődésem a PC-k hőskorában egy XT számítógéppel kezdődött és természetesen gyerekként számos játékot ki kellett próbálni, hiszen a gép előtt töltött idő tetemes részét ezekkel a játékokkal múlattuk. Éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül ama tény mellett, hogy az Internet Archive egy kazal (több, mint 2000) régi MS-DOS alatt futó játékot elérhetővé tett számunkra.

A kollekció egy pici szelete

Kényelmes népek vagyunk, a játékokat nem kell letölteni, DosBox-ot telepíteni, beállítgatni... semmit nem kell, a játékok böngészőben futnak, sőt, teljes képernyőre is átválthatunk, ekkor jön elő igazán a régi érzés: 320×240-es felbontás, 16 (néhol 256) szín... elképesztően múltidéző a hangulat! Olyan címeket találunk itt, mint az általam méltán a mai napig egyik legjobb játéknak tartott Prince of Persia, vagy a Stunts, az eredeti Sim City, a Prehistorik 2, az Alley Cat, a The Lost Vikings (ezzel milyen nagyon-nagyon sokat játszottam nyári szünetekben!), a Lotus - The ultimate challenge, a SimFarm, a Supaplex, a Heretic... és még hosszan-hosszan lehetne sorolni a játékokat, amelyek főként annak a korosztálynak mondanak sokat, akik ezeken a játékokon nőttek fel és nyilvánvalóan egyik-másik alkotás érzelmi értéke sokkal nagyobb, mint a játék a maga valójában. Megmosolyogtató, hogy akkoriban a már említett Lotus pl., amivel tegnap egy fél órát játszottam, hetekre le tudott kötni, hiszen nem volt a maihoz hasonló összehasonlítási alapom. Akkoriban (22 évvel ezelőtt) az a játék túlzások nélkül csúcsszupernek számított, mind grafikáját, mind a zenéjét illetően, éppen ezért állandóan nyúztuk és azzal akartunk játszani.

Szép idők voltak. Ezekből a szép időkből kapunk most egy kis szeletet vissza. Korosztálytól függetlenül érdemes megnézni, bátran állítom, hogy még a mai gyerekek is találhatnak benne olyan játékot, amivel órákon keresztül le tudják kötni magukat. A választék kellően bőséges... kalandra fel!

Vasárnapi Geiger-Müller

Jó ebédhez szól a nóta!

Elmosódott háttér

A Trackmania rekordokat döntögető ikonja, Laci hívta fel a figyelmem az Elmosódott háttér (Background defocus) nevű, a Sony által kifejlesztett Androidos alkalmazásra, mellyel telefonunk segítségével lehet a tükörreflexes gépekhez hasonló elmosódott hátteres képeket készíteni. A dolog persze csak úgy működik, ha a téma és a háttér között jelentős távolság van, ekkor azonban néha meglepően jó képeket lőhetünk egyetlen mezei Androidos telefonnal. Exponáláskor készül egy fotó a témára fókuszálva, és egy másik, a háttérre fókuszálva és ezt a kettőt dolgozza össze a szoftver, ráadásul úgy, hogy mi magunk választhatjuk ki (utólag), hogy mennyire legyen elmosódott a háttér, így kiemelve fotónk témáját.

Az alkalmazás innen tölthető le.

Sony telefonoknál az app beépül a Kamera alkalmazásba, így ha nem szeretnénk külön alkalmazásként indítani, a Kamerán belül is kiválaszthatjuk az InfoEye, a Kreatív effektus vagy a Kiterjesztett valóság hatásokhoz hasonlóan.

A fókuszpont kiválasztása után fényképezzünk, majd várjuk meg, amíg a szoftver összedolgozza a két képet.

Minimális elmosás (eredeti kép)

Maximális elmosás

Egy kis vízszintes szél/csúszás effekt

A végleges kép

Az alkalmazás egy gyenge pontja, hogy a végleges kép kissé lassan készül el, viszont onnantól kezdve, hogy kiíródik az adathordozóra, teljesen normális fotóként viselkedik, bekerül az Albumba, a többi fotó közé (ezért is jó, hogy az alkalmazás a Kamerába épül be). A szoftver messze nem tökéletes, arcoknál, illetve nem feltétlenül egyértelmű geometriai alakzatoknál sokszor többet most el, mint kellene, vagy éppen kevesebbet, így az elkészült kép úgy néz ki, mintha valaki nagyon kapkodva jelölte volna ki az elmosni kívánt területet.

Van, amikor elszámolja...

Mindent összevetve hobbifotózásra teljesen tökéletes, szép eredményeket érhetünk el vele egy túrafotózáson, ha éppen menet közben blogolunk és nincs más eszköz "művészi" fotók készítésére. Egy próbát mindenképpen megér, bátran ajánlom mindenkinek, még akkor is, ha a mai próbálkozások után csak egy négyest tudtam neki beírni a naplóba. :)

Az új év első hétfője

A január kritikus időszak. A hétfő is. Onnan kezdődik az egész kritikussága, amikor ki kell mászni a jó meleg ágyból az első munkanapon. Odakint még sötétség honol, alszanak még a baglyok is, én meg már serénykedek a konyhában, rettenthetetlenül kenem az Abonettre a kalóriaszegényt, hogy egyek is, meg ne is. Aztán a reggeli első kávé közben az agyamba tolul, mennyi mindent is kellene megcsinálni, amit egyébként a téli szünetre terveztem, de érthető okokból nem csináltam meg.

Óvatosan osontam be a tanintézménybe. Ne is lássák, hogy itt vagyok. Laposkúszás a folyosón. Néztem jobbra, néztem balra, aztán eltelt a délelőtt. A tanulóifjúság legalább akkora hévvel vetette bele magát a tanulásba, mint én az okításba. Ez egyébként nem baj, így legalább egyikünk sincs túlpörögve. Jöttem-mentem egész nap, a csípős hideg le akarta tépni a fülemet, de nem engedtem neki, kapucnival védekeztem. Két óra tájban kenyeret vettem. Nem volt egy darab sem, de azért kaptam fél kilót. Imádom ezt az üzletet. :) Úgy megy itt minden, mint az öregasszonyoknál: "Nincsen nekem pézem, kisonokám, egy forint se. De itten van kétezer, csak aztán nehogy italra kőccsed!" Két darab kétszázassal fizettem a kenyérért. Az egyik kétszázas még teljesen új, fénylik. De kár, hogy oda kell adni! Aztán, mire ezt kigondoltam, hirtelen vissza is kaptam. "Az egyik visszajár." Igen? Miért? "Mert 130 Ft a kenyér." Na, ennyire voltam kész a délelőtt végére. Megint hülyének nézettem magam.

Aztán itt volt a délután, amikor is dolgozatot írattam. Egy ember természetesen hiányzott, majd bepótolja valamikor. Pluszmunka, plusz adminisztráció, plusz észbentartás, na de ez a dolgom. Én mondom, áldom a percet, amikor megvásároltam a jóminőségű Tasks alkalmazást a Play áruházban; ez volt a második Androidos szoftver, amiért pénzt adtam, de ez nagyon megérte mind a 243 csengő forintot, amit beleöltem. :) Ő tart mindent észben helyettem és emlékeztet, amikor eljő az idő. Enélkül, mondhatom, elvesznék a mindennapokban.

Aztán kifújtam magam. Eljött az este is. Alig ettem valamit egész nap, aztán persze mégis túlléptem a kalória-keretemet. Tönkretesz ez a számolgatás, de azért háromnegyed órát lehúztam a szobakerékpáron és kegyetlenül lefáradtam, mint a vízhordó, ki két korsóval járt a kútra egész nap. Ezért tudok ilyen csuda hasonlatokat írni itt a nap végén. :) Végtére is jól eső érzés lesz fejjel előre beborulni az ágyba, aztán fel se ébredni, egészen másnap reggel fél hétig.

Holnap már kedd. Juhé.

Az új Nescafé - 2. rész

2011. februárjában elég negatív hangvételű posztot írtam arról, hogy megváltoztatták a Nescafé 3in1 ízét. Aztán ahogy figyelem itt a reklámokat (azon ritka alkalmakon, amikor a tévé előtt ülök), feltűnt, hogy valamit már megint forralnak ezek... a reklámokban megújult csomagolást láttam és ez semmi jót nem sejtetett. Az üzletekben is feltűnt, hogy a 3in1 Strong csomagolása is az új dizájnt követi, majd megjelent egy 3in1 Classic Crema íz, ami valóban kissé krémesebb, mint a 3in1 Original. Azonban (errefelé) mind a mai napig nem találkoztam az eredeti 3in1 megújult csomagolásával. Egészen a mai napig. Azt hittem, megint megváltoztatják a kávé ízét, de szerencsére nem így történt: bár eleinte nem rajongtam az új ízért, két év alatt volt időm megszokni és szerencsére felirat hirdeti az új csomagoláson, hogy csak a dizájn változott, az íz nem. Ennek felettébb örülök.

Balra a régi, jobbra az új dizájn.
Figyeljük meg a leheletnyi stíluskülönbségeket a két felirat között. Az új kicsit szögletesebb, modernebb.

Egyébként pedig, ha már Nescafé: mint rajongó, örömmel számolok be arról, hogy sikeresen szert tettem 2 darab eredeti Nescafé bögrére. Akció keretében (1400 Ft-ért instant Nescafé + bögre) jutottam hozzá, ráadásul a Coop boltban, ami talán annak fényében nem meglepő, hogy a többi multi inkább a sajátmárkás kávéit nyomja. Borzasztóan örülök a bögréknek, egy évvel ezelőtt még az eBay-en is nézelődtem Nescafé bögre után, de irdatlan drágán (3500-4000 Ft-nak megfelelő összeg) árusították ott a jóemberek ezt a portékát, ráadásul a képeket elnézve abban sem voltam biztos, hogy az első mosogatáskor nem-e lejön a szín, vagy a logó a bögre oldaláról.

Ilyenből sikerült szerezni kettőt. Maga a bögre is szögletesebb,
mint a régi dizájn, a feliat pedig az új stílust követi.

A mostani bögre viszont atomstabil, teljesen jó és (természetesen) pontosan egy adag 3in1 kávéhoz van tervezve. Így végre nem kell különböző bögrékben méregetni a vizet ahhoz, hogy megfelelő ízű kávéhoz jussak.

Igyunk is egyet; egészségünkre!

Ezzel játszunk – Max: The Curse of Brotherhood

Kiváló játékot sikerült vásárolnom magamnak a karácsonyi szünetre. Régóta szemeztem már vele, de a karácsonyi leárazásokkal végre olyan árszínvonalra került, amit már nem sajnáltam érte (3,74€). Megvásárlása után rögtön fel is telepítettem – ezt követően pedig elkezdtem ámulni.

A sztorink onnan indul, hogy Max az interneten olyan varázsige után kutat, amivel egyszer és mindenkorra megszabadulhat öccsétől, Felixtől, aki rendre tönkreteszi a játékait. A kereső hihetetlen gyorsasággal, első találatra dob egy varázsigét, amit Max fel is olvas. Megnyílik a démonok világa, és beszippantja öccsét – amire azonban Max nem számított, az az, hogy ő maga is belekerül ebbe a világba. Látva, hogy micsoda (egyébként teljesen aranyos és komolyan nem vehető) szörnyek támadnak Felix életére, hosszú útra indul, hogy a benne rejlő testvéri szeretettől vezérelve mégiscsak megmentse öccsét.

Felix pörkölődik

A játék első ránézésre egy klasszikus, oldalnézetes platformer játéknak tűnik, ám már az első pár percben rájövünk, hogy ennél azért sokkal többről van szó. Az oldalnézet ugyanis a kamerák variálásával ide-oda forog, lényegében 3D-s térben mozgunk, még annak ellenére is, hogy az irányítás 2D-s (jobbra és balra tudunk menni, plusz guggolni és ugrani tudunk). Az egész történetet animált, mozifilmszerű betétek színesítik, amik rendkívül szórakoztatóak, még így őszülő fejjel is izgalommal vártam, hogy mi történik a következő percben.

A gonosz barlangjában

A dolog ott kezd érdekes lenni, amikor egy varázsceruzát kapunk. Ezzel a varázsceruzával a játékterület bizonyos részeit lehet átrajzolni (bal gomb), vagy a rajzolt elemeket törölni (jobb gomb). Ezzel tudjuk segíteni Max-et a továbbhaladásban. A varázsceruza pályáról pályára újabb és újabb funkciókkal bír: eleinte csak dombokat és oszlopokat tudunk vele kihúzni a földből, később faágakat tudunk vele rajzolni, ezt követően indákat képezhetünk, majd vízi csúszdát és még később pedig gigantikus lila lövedékeket bocsáthatunk ki a megadott helyekről. (Jelenleg itt tartok – lehet, hogy újabb funkciói is lesznek később a ceruzának.) Ráadásul egy idő után mindezt kombinálni kell, és ebben rejlik a játék erőssége: nem csak szaladnunk kell, és átugrálni dolgokat, hanem legtöbbször bejutunk egy pályarészre, ahol ki kell találni, hogy hova kell faágat rajzolni, azt a lövedékkel "besugározni", aztán a faágat levágni, eltolni egy másik helyre, kilőni onnan valamit, akkor leesnek a falat alkotó kövek, oda lehet indát húzni + összekapcsolni egy másik faággal, aztán vízsugárral Max-et tovább lőni... Egyfajta kirakó az egész játék, ami nagyon alapoz a logikára és az ügyességre, hiszen nem mindegy, hogy az inda milyen hosszú, vagy milyen szögben áll, az sem mindegy, hogy a faág milyen alakú: a mesterséges fizika szívat bennünket rendesen. (Van egy rész, ahol csak úgy tudunk átjutni, ha pontosan a megfelelő faágat rajzoljuk meg, levágjuk és hidat képezünk belőle.)

Rajzoljunk oszlopokat – így tudunk majd átugrálni

Rajzoljunk ágakat – valahogy mégiscsak fel kell mászni oda

Mindegyik pályasorozatban van egy rohanós rész, amit kíméletlenül be kell gyakorolni. Ilyenkor vagy egy szörny szalad utánunk, vagy egy lávafolyam követ bennünket alulról, vagy a hidat képező kőoszlopok hullanak alá: a lényeg az, hogy megállni nem lehet, mert azonmód elveszünk. (Nem játszottam még olyan játékkal, amiben annyiszor haltam volna meg, mint ebben.) Menet közben, sokadik nekifutásra kell megtanulni, hogy honnan hová kell ugranunk, mikor mit kell rajzolni, mindeközben persze a játék összes eleme azon van, hogy kinyírjon bennünket (ekkor pedig Max igencsak visít vagy ordít – tök jók lettek ezek a hangok). Szerencsére újra és újra próbálkozhatunk, egészen addig, amíg annyira be nem gyakoroljuk ezeket a részeket, hogy egyben meg tudjuk csinálni.

Indák, létrák, faágak, koponyák: először meg kell értenünk, hogy hogyan is működik a pálya

Összefoglalva: a Trine sorozat óta nem volt játék, ami annyira elvarázsolt volna, mint a Max: The Curse of Brotherhood. Bátran merem ajánlani kicsiknek és nagyoknak, elképesztően jól sikerült alkotásról van szó, szemet gyönyörködtető grafikával és végig izgalmas, élvezetes játékmenettel. Az értékelés persze teljesen szubjektív, de így, hogy beleláttam, a teljes árát is megéri, aki viszont legális forrásból szeretné beszerezni, 8 órán keresztül még 75%-os leárazás van a Steamen (14,99€ helyett 3,74€).