Grizzli a fán

Hiába no: amint azt pár napja megírtam, a macskák imádnak az emberek körül sertepertélni. Az őszi levelek összehúzása közben kis házi kedvencünk megjelent és addig mászott, amíg a fa tetején nem találta magát. Onnan aztán nézett jobbra és balra, föl és le, kereste a lefelé vezető utat. Első látásra nem derül ki, de a szőrmók a nagy fáról nem tudott lejönni, a forgatás végén úgy kellett leemelni onnan. A becsületét megmentendő azonban filmünket úgy raktuk össze, hogy azon ő, a Hős, a kaland végeztével könnyed mozdulattal huppan a talajra (ez a valóságban azonban nem a történet vége, inkább a közepe volt). Lássuk hát az utolsó meleg, napsütéses őszi nap eseményeit, macskaszemmel. :)

Halloween gumicukor gigateszt

5 és fél évvel ezelőtt volt egy nagy gumicukor gigatesztünk: az akkor megnyitott Lidl Party mix csomagjában található finomságokat teszteltük. A közelgő halloweeni hangulatkeltés örömére az üzletlánc egy meglepetés-csomagot állított össze Magic horror néven, amelyben válogatott borzalmakat öntöttek gumicukor-testbe. Lássuk, hogy megéri-e az egy kilónyi gumicukor 1200 Ft-ért: következik Halloween gumicukor gigatesztünk.

Mágikus borzongás

A doboz kinyitása után olyan illat csapja meg az orrunkat, mint amikor málnaszörpöt készítünk 1:1 arányban vízzel: tömény, mindent átható gyümölcsillat járja át orrunk legbelső zugait is. Az émelyítő illat ellenére kedvünk van csemegézni. Hamar rádöbbenünk azonban, hogy sok cukorka van a dobozban (egészen pontosan 171 darab – ha már teszt, megszámoltam), azonban ezek több kategóriába sorolhatók. Mivel főként az összetétel határozza meg az ízt, ezért az ugyanolyan összetételű, de különböző alakú cukorkákat most egynek vesszük.

Lássuk a csapatokat!

Alul fehér - felül fekete

A gumicukor alul puha, habos, felül pedig klasszikus gumicukor-állagú. Első harapásra nyersgumi, mely később citromszörp ízévé szelídül. A habos réteg olvadásával édesebb lesz az összkép, de alapvetően a két komponens íze egymástól nem választható el. Amit első látásra medvecukornak gondolnánk, az sem az: teljes mértékben gyümölcsös gumicukorral van dolgunk, amelynek külleme ötletes, ezért jeles (5), íze viszont kissé futurisztikusan savanyú, ráadásul pár perc elteltével nyájas muskotályos bor íz kering a szájban, ezért arra csak jó (4) osztályzatot adunk.

Alul rózsaszín - felül piros

Látványvilágra az előző csapat megoldását hozza a vérvörös színű borzongós cukorka, lássuk az ízhatást! Olyan íze van elsőre, mint amikor az ember lufit fúj fel. Később a gyümölcsíz kezd dominálni. Nincs annyira savanyú, mint az előző csapat szereplői, sőt a habréteg valahogy sokkal intenzívebben "habzik" az ember szájában. Olvad a cukor, cukrozott ribizli és piros gyümölcsök hangulata lesz úrrá a szájüregben, majd az egész egy rövid fellángolással lesz oda. Perceken belül nagyon kellemes íz terjeng a szánkban, újabb kört akarunk magunknak követelni. A kivitelezéssel nincsen gond, jeles (5), az ízvilág szintén pazar, ezért arra is adunk egy jeles (5) osztályzatot. 

A fekete sereg

Fekete macska, szekrénypók és maga a sátán is megjelenik ebben a válogatásban, amelyet teljesen éjfekete gumicukorból öntöttek. Itt már tényleg kívánatos, hogy a medvecukor kissé fanyar, érett ízlelőbimbókat kívánó íze előkerüljön, de fájdalom, ezzel itt sem találkozunk. Ehelyett kissé szúrós-kesernyés, de valahol szebb napokat látott, hátsó csalitosból szedett gyümölcsök groteszk harmóniájával indul a dolog, majd irtózatos rágást követően ez később vasárnapi húsleves-utóízbe hajló, erjedt mangóvá teljesedik ki. Az íz lecsengése után nem marad semmi: a csomagból másik cukorkát fogunk ezután választani. A formavilág (főleg a macska) egész jó, bár a kép közepén található fókaszerű izé nem tudom mi lehet (a kép tetején található egysejtűről sincs sok szakvéleményem), kap egy jó (4)-t, hogy ne sírjon, az ízvilág azonban be kell hogy érje egy halovány közepes (3) érdemjeggyel.

Anatómiai válogatás

A lefejtett bőrű testrészeket ábrázoló gumicukorkák tényleg a rettegést csempészik a fogyasztó almáriumába:  az ember kissé remegve harap bele az egyébként 12 egészséges fogat magában foglaló ínybe. Szinte érezzük, hogy roppanni fognak a fogak – de nem. A gumicukor puha. Se az ujjpercek, se pedig a koponyacsont nem roppan. Elsőre talán málna-vanília ízhatásra gondolunk, de a rózsaszín hab sejthetően a rózsaszín-piros csoport alapja, a fehér részek viszont valahogy elvesznek a hab mindent uraló, savanykás íze mellett. Olyannyira, hogy három ilyen gumicukrot fogyasztottam el a teszt alatt, mire rájöttem, hogy a cukor annyiban más a többitől, hogy ha megfelelően rágjuk, akkor a fehér részek édeskés ízét is ki tudjuk sajtolni a tolakodó gyümölcsös mellett. Valahogy nem erre számítottam, ezért az íz csak jó (4) osztályzatot kap, a forma viszont odavág, ezért az jeles (5) bejegyzést érdemel a naplóba. 

A kétkomponensű csontváz

Nagy izgalommal fogtam hozzá a pirosfejű - sárga aljú csontváz elfogyasztásához. A klasszikus gumicukros hagyományokat felvonultató cukorkából már első blikkre dől a narancs éltető aromája. Felüdítő, kellemes ízvilág, nem tolakszik, később érett naranccsá szelídülve kelleti magát. Kellemes. Csakúgy, mint a fekete aljú csonti, ami szintén narancsos, de valami más, kormos íz vegyül az egészbe, ennek ellenére rendkívül finom az egész kompozíció. Talán grapefruit-ra emlékeztet. A csontvázak lába között azért én hagytam volna némi helyet, hadd lifegjen az egész, így nagyon egybe van kasírozva. Közepes (3) osztályzatot tudok felajánlani a dizájnernek. Az ízvilág azonban egyértelműen jeles (5). (Öt perc után vonult pöszméte ízt hagy a szájban, ezt egy újabb darabbal tudjuk ellensúlyozni.)

Neonkék őrület

Korunk színe a neonkék: az autók alját megvilágító neonok és az éles fényű LED-ek mind arról árulkodnak, hogy ennek a színnek helye van a piacon. Míg gyerekkorunkban csak a szőlőre permetezett rézgálic, vagy a csöpögő csapok körül megtalálható lerakódás esetén találkoztunk ezzel a színnel, ma már mindennapjaink szerves részét alkotja. A gumicukrok világába is befészkelte magát, de azért láthatjuk, hogy a sátán feje még itt is tökéletesen piros. Ízét tekintve rendben van, bár sokára kezd el hatni. Színével ellentétben piros bogyós gyümölcsök igen kellemes ízvilágát tárja elénk, amennyire diszkréten kezd, később annyira belelendül. Vízben feloldható italpor kétes aromája vegyül az egyébként remekül megkomponált ízbe, majd múló nyom nélkül tűnik el a szájban. Ezért egy jó (4) osztályzatot tudok adni, formavilágra pedig (a denevér és a mellette balra látható kancsal csontvázkoponya miatt) odaígérem a jeles (5) érdemjegyet.

A dobozban természetesen nem csak ezek a cukorkák találhatók meg, hanem sok egyéb is, azonban azok már a klasszikus gumicukros irányelveket követve a Haribo macik állagában pompáznak. Ízük vegyes, egyik-másikuk nagyon ott van, de általánosságban elmondható, hogy a csomagban csak gyümölcsízű cukorka van. Ha összességében kellene értékelnem, mind formavilágát, mind ízét, mind pedig az összhatást illetően egy jó (4) osztályzatot tudnék adni. Az biztos, hogy nagyon sok kellemes percet fog még szerezni a doboz tartalma, talán a Halloween időszaka is elmúlik, mire a végére érek. Ha a gumicukrot szereted (azon túl, hogy rossz ember nem lehetsz) mindenképpen megéri beruházni erre a termékre. Borsos árának könnycseppek melletti jó magyar forintban való kicsengetésénél jusson eszünkbe, hogy ezért a pénzért egy kiló (171 darab) gumicukrot kapunk (7 Ft/cukorka). 

Borzongásra fel!

Macskalélektan

A macskák igen bonyolult személyiségi jegyekkel megáldott, különleges állatok. Most, hogy háztartásunkban már a második macskát koptatjuk, vannak tapasztalataink arról, hogy ezek az egyébként nagyon édes kisállatok hogyan viselkednek. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a még kezdő vagy leendő macskatartóknak összefoglaljam a cirmosok mibenlétét, és átnyújtsak egy csokrot az összegyűjtött tapasztalatokból.

Hűség

Ez a macskáknak nem erős oldala. Az állat oda vándorol, ahol jobban szeretik, jobb kaját kap, vagy csak jobb helyet talál magának. Vad őseinek genetikai hordaléka ez: a macska mindig gyanakszik, még akkor is, amikor éppen az ember ölében dorombol, hiszen egy hirtelen mozdulat, vagy egy hangosabb tüsszentés esetén egy pillanat alatt 5 métert ugrik helyből. A macska egyébként pontosan ki tudja figyelni az életvitelünket és amikor nem vagyunk otthon, olyan helyre vándorol, ahol éppen otthon vannak a "gazdik", így nem ritka, hogy egy macskának 2-3 gazdája is van, csak egyik sem tud a másikról. (Legfeljebb sejti, ha kifigyeli, merre jár a macsek.)

Sötétedés

A sötétedés hihetetlen hatással tud lenni a macskákra. Az egész nap szemét kinyitni alig tudó, alvó macska a sötétedés megérkeztekor megtáltosodik, felmegy benne a szint és látszólag össze-vissza szaladgál az udvarban, mintha valaki űzné. Ez vagy azért van, mert a macskák állítólagosan látják a szellemeket és rájuk akarnak ugrani, vagy pedig csak azért, hogy az általunk nem látható tücsköket-bogarakat ebben az időszakban a legjobb levadászni. Élvezettel teszi mindezt a kis szőrmók, úgy helyezkedik harci állásba és mozgatja a tomporát, hogy elhisszük, tényleg céloz valamire. Aztán hatalmasat ugrik és a mancsai között már tart is valamit – de hogy mit, azt soha nem látjuk, mert megeszi, vagy elengedi.

Táplálkozás

A macskák nagy hangsúlyt fordítanak a táplálkozásra, főleg a tél közeledtével. A macska azonban büszke állat, magától nem közli, hogy éhes. (Csak ha már végképp nagyon éhes.) Ő csak a tálkájához sétál és belenéz, majd ezután össze nem téveszthetetlen tekintettel a gazdira pislog. Ilyenkor az emberben bűntudat támad, de kitart azon elhatározása mellett, hogy nem ad enni neki. De a macska nem adja fel, megkerüli a tálat, leül elé, belenéz, majd ugyanazzal a tekintettel fordítja a fejét hátra a gazdira. Esetleg annyit mond: „miu”. Ekkor már mindenképpen kaját kell hozni neki. Nincs az a szív, mi ilyenkor el nem lágyul. Amint meghallja a kedvenc ropogós falatka zörgését, jön a „miuu, miááá, miuu, miuu”, majd miközben a kaját szállítmányozzuk a tálig, a lábunk között szlalomozik, pedig ezzel csak késlelteti az étel érkezését. Néha véletlen magam is felrúgom, mert nem tudom elkerülni az ütközést, de ezt se bánja: kitartóan vonyít. Egészen addig szlalomozik és nyávog, amíg meg nem kaparintja az áhított falatot, akkor aztán orrig beletemeti bajuszos képét a tálba és csámcsogva eszik.

Se hall, se lát – úgy tűnik, finom a falat!

Készenléti üzemmód

A macska is szokott aludni – de a nap legnagyobb részében csak készenléti üzemmódban van. Ezt onnan tudhatjuk, hogy mozog a füle: arra fordul, amerről a hangokat hallja. Hangosabb hangok esetén felemeli ólomnehéz szemhéját és körbepásztáz, azonban értelmet nem nagyon találunk a tekintetében. Ez még a jobbik eset: macskát álmából felébreszteni hihetetlen bátorságra vall, ugyanis az állat olyan összegyűrt fejjel tud ébredni, hogy magunk is elborzadunk a látványától.

Házimunka

A macskák köztudottan szeretnek az ember közelében lenni, még akkor is, amikor éppen a ház körüli munkákat végezzük. Előszeretettel ugrálnak például a gondosan összehúzott falevél-kupac tetején, teljesen szétdíbolva azt. Persze közben úgy csinálnak, mintha keresnének a kupacban valamit, azonban ezt tapasztalatból tudom, hogy nem igaz. Csak a szétdúrás öröme élteti őket. Lapáttal végzett nehéz munka esetén jól láthatóan helyezkednek el a lapátoló ember előtt, fekvő helyzetben, nyújtózkodva. A megfogott verebeket, kisállatokat nagy gonddal húzzák a bejárati ajtó elé: nincs is annál jobb reggel, amikor az ember széttépett verébdarabokra botlik az ajtó előtt.

Macskánk tehát önálló egyéniség, egy kis kiismerhetetlen szőrmók, akire nem csak muszáj, de érdemes is időt áldozni. Meghálálja a dorombolásával és azzal, hogy vár ránk, amikor hazaérünk. Hűségesen alszik az ajtó előtt és imádja, ha foglalkozunk vele. 

Szóljá' má' muternak

Az ellenőrző könyvbe beírandó szöveg:

Alulírott szülő, hozzájárulok, hogy gyermekem a 12. évfolyamos diákok szalagavatói és ballagási költségeire (szalag jelvénnyel, ballagási tarisznya, pogácsa, fénykép, virág) 1250 Ft-ot befizessen. 

Ugyanez az ellenőrzőbe beírva, tömörítve:

Lustaság: fél egészség. :)

Digitális videovágás otthon

Sokak szembesülnek azzal a helyzettel, amikor korszerű, HD felbontású videokamerát vagy HD videózási képességekkel ellátott mobiltelefont vásárolnak, hogy szeretnének családi eseményeken, vagy csak saját szórakozásra egy kisfilmet összevágni. Ilyenkor jön a mindenféle próbálkozás: szembesülés azzal, hogy a HD-videót a számítógép csak döcögősen játssza le, vágásról szó sem lehet, nem találunk normális vágó programot... és a többi. Marad a szerkesztetlen MP4 fájl, aminek a felét át kell tekerni, mert semmitmondó részletekkel van tele.

Blogunk eme cikkében azoknak szeretnénk segíteni és tanácsot, tippeket adni, akiket érdekel a digitális videók vágása, de nem akarnak túlzottan elmerülni a részletekben, effektekben, technikai finomságokban. Mielőtt belefognánk, érdemes beszerezni két szoftvert, amelyeket szívből ajánlok. Az első a WinAVI Video Converter nevű egyszerű videó-konvertáló program, a másik pedig a Womble MPEG Video Wizard, amivel egyszerűbb vágásokat tudunk eszközölni az elkészített videón. Ha beszereztük a programokat (sajnos egyik sem ingyenes), lássuk a medvét... vagyis a videót.


Első lépésként, hogy régebbi számítógépünk ne izzadjon vért az MP4-ek kódolása közben, alakítsuk át videóinkat a WinAVI-val MPEG2 videókká. Ezzel a formátummal gyorsabb és egyszerűbb dolgozni, bár nyilvánvalóan jóval több helyet foglal el ugyanaz a filmrészlet ebben a formátumban. (Az, hogy mennyivel nő az MPG fájl az MP4-hez képest, nagyban függ attól, hogy a videó mit ábrázol. 4%-os növekedéstől egészen 450%-ig megy a skála a saját tesztvideóimnál. Ez azt jelenti, hogy egy 100 MB-os MP4 fájl 104, de akár 534 MB is lehet MPG-be átkonvertálva.) A konvertálást a WinAVI-val egyszerűen, négy lépésben végezhetjük.

1. A főmenüből válasszuk ki a Convert to MPEG menüpontot

2. Jelöljük ki azokat a fájlokat, amikkel dolgozni szeretnénk (akár többet is, ezért jó ez a program)

3. Adjuk meg, hogy melyik mappába kerüljenek a fájlok és válasszuk ki a nekünk megfelelő 720p vagy 1080p HD formátumot

4. Várjunk, amíg a konvertálás befejeződik, majd nyomjuk meg a Nagy Zöld Gombot a folyamat végén (tipp: ha nem használunk előnézetet [Enable preview], a konvertálás gyorsabban halad)

Miután megvannak az MPG kiterjesztésű fájljaink, nincs más dolgunk, mint feldolgozni őket a Womble-lel. A program elindítása után több ablakot rak a képernyőre, amelynek részei a következők:

Output ablak: itt tudjuk megnézni, hogyan fog kinézni a filmünk

Project ablak: effektek, szűrők választásához

Timeline (idővonal): ide kerülnek szépen sorban a videóink. Négy sávja van: a film,  feliratok, zene és narráció. Ez utóbbi kettőbe bármilyen szabványos hangfájlt behúzhatunk, aláfeső zene vagy szöveg lesz belőlük

A főablak: itt tudjuk a különböző ablakokat ki- és bekapcsolni

Első lépésként fogjuk meg a videóinkat (egy sima Sajátgép/Számítógép/Intéző ablakban) és húzzuk rá az idővonal első sávjára.

Videók a Timeline-on

Az output ablakban ezzel egyidejűleg megjelenik az első videónk első képkockája. A felső csúszkát mozgatva a timeline-on, a videó megfelelő részére ugorhatunk, amit az Output ablakban követhetünk nyomon. A + és - billentyűkkel nagyíthatjuk, illetve kicsinyíthetjük az idővonal beosztását.

Vonal a vágási ponton

A videónk vágásához húzzuk a csúszkát a megfelelő helyre (az Output ablakban látjuk, hogy hol is állunk a videóban), kattintsunk a vágandó fájlra és használjuk a következő billentyűkombinációkat:

• Shift-L: a videófájl vonaltól balra eső részét levágja (ha a videó eleje nem kell)
• Shift-R: a videófájl vonaltól jobbra eső részét levágja (ha a videó vége nem kell)
• Ctrl-Q: a videófájl szétvágása két darabra (pl. ha két rész közé új klipet akarunk beilleszteni)

Természetesen a videófájlokat szimbolizáló sávok jobb és bal széle is megfogható, méretezhető.

Két videófájl közé különböző áttűnéseket is tehetünk, ha a Project ablak Effect fülén lévő effektekből választunk egyet és két fájl közé húzzuk:

Effekt a zölddel és rózsaszínnel jelöl videó között: a két videó így eggyé válik

Az effektek hozzáadása előtt a két videót megfelelően meg kell vágni az illesztési pontokon, mert ennek utólagos szerkesztése már csak úgy lehetséges, ha kitöröljük az effektet a videók közül (Delete gomb). Az effekt idejének megváltoztatásához kattintsunk az effektre jobb gombbal, és válasszuk a Duration... lehetőséget. Itt be tudjuk állítani, hogy hány másodpercig és hány képkocán keresztül tartson az áttűnés.

A különböző effektek kipróbálása és az időzítések beállítása után, mivel a videofájlok jobbra-balra moccannak egy kicsit az idővonalon, kihagyások (ún. gap-ek keletkeznek). Ennek ellenőrzéséhez kattintsunk az idővonal egy üres részére és válasszuk ki a Clear All Gaps lehetőséget. Képünkön a kék videófájl előtt van egy kis gap.

Gap eltávolítása

Amikor minden a helyére került, végignéztük a videónkat és mindent tökéletesnek találtunk, itt az ideje, hogy a videó végleges formátumát elkészítsük. A szoftver nevéből fakadóan főként az MPEG fájlokkal tud dolgozni, így aztán érdemes a végleges művünket is MPG formátumban elkészíteni (természetesen, ha szükséges, ezt később a Womble-lel DVD-re, AVI-ba és egyéb formátumokba tudjuk alakítani). A Timeline jobb alsó sarkában lévő piros pöttyös gombra (a felvétel jelét szimbolizálná, persze, tudom én) kell kattintanunk. Ekkor megjelenik egy ablak, amin meg kell adni, hogy hová kerüljön a végleges videófájlunk, mi legyen annak formátuma (elvileg AVI és MP4 is lehet, de ezekkel nekem mindig csak a gondom volt), majd ha egyéb szerkesztési finomságokra is vágyunk, a Template gombbal további apróságokat állíthatunk be. Nincs más dolgunk, mint hátradőlni és kivárni, amíg a program kirendereli a videót, ezt követően feltölthetjük azt a YouTube-ra, kiírhatjuk DVD-re, illetve más szoftverekben tovább dolgozhatjuk, ha ehhez szottyanna kedvünk.

Ilyen egyszerű. Remélem, sokaknak lesz sikerélménye a szoftverrel és a kezdeti nehézségek nem tántorítanak el senkit. Bármelyik szoftverrel kapcsolatban szívesen osztom meg a tapasztalataimat; ha valakinek kérdése van velük kapcsolatban, nyugodtan írjon kommentet a cikkhez.

Szutyok alagutat ás

Szutyok, a rokonkutya, újra akcióban! Most nem a baromfiudvarban űzi-hajtja az aprólékot, és nem szedi szét kiskutyaként a kerti limlomokat apró cafatokra, hanem alagutat ás. Nem is alagutat: óvóhelyet készít, atombiztos bunkert, ha szabad ezt mondani. Tisztes iparos munka ez, kérem szépen, amelyet akár nagyobb volumenű metró-építkezéseknél is be lehetne vetni, hiszen a kis házi kedvenc olyan elszántsággal, olyan beleéléssel, akkora munkamorállal, dolgozik, amit bárki megirigyelhetne. Lendüljünk hát akcióba Szutyokkal; háttérben meg húzza a Baha men formáció, nálam díjnyertes dalával.

Villámvadászat

A tegnapi éjszaka meglehetősen viharos volt: a szakadó esőben, hatalmas villámok között forgatott szerkesztőségünk forgatócsoportja, csakis azért, hogy ezt a több mint két percre összevágott rövidfilmet bemutathassuk a blog olvasóinak. Elképesztően cikázó villámok, távolról jövő morajlás és a természet kegyetlen erői csak most, csak itt, a Thozoo naplóján!

Vadgesztenyeszezon

Érdekes megnézni a keresési statisztikákat a blogon: most, hogy vadgesztenyeszezon van, a blogra látogatók közül több mint százan a "vadgesztenye átvétel"-re való keresés miatt jutottak el ide. (Ezek ilyen szezonális dolgok, nyáron az állatkert és a vadaspark keresése miatti látogatások száma ugrik meg.) Én bizony már 2012-re, városunkban tartózkodásom 8. évfordulójára is begyűjtöttem a gesztenyémet egy esős délelőttön, így aztán teljes a kollekció a monitor alatt. Valamelyik nap már azon gondolkodtam, hogy ha új monitort vennék, véletlenül, akkor olyat kell vásárolni, aminek hatalmas talpa van és ráférnek a gesztenyéim, mivel a jelenlegi talpat már rendesen kinőttem. Meglepő egyébként a vadgesztenyék időtállósága: a 2004-ben gyűjtött gesztenye majdhogynem ugyanolyan jó állapotban van, mint az idén szedett, egymás mellé téve talán meg sem lehetne mondani, hogy az egyik már 8 évvel többet lehúzott itt az asztalomon, mint a másik.

A vadgesztenyefák valahogy végigkísérték az életemet. Gyerekkoromban mamámék előtt volt egy hatalmas gesztenyefa. Minden ősszel, mint a kincset, gyűjtögettük a gesztenyét testvéreimmel. Nekem tetszett, hogy csillog és hogy olyan sok van belőle. Imádtam szedegetni. Hatalmas szatyrokba pakoltuk – hogy aztán mi lett velük, nos, ezen soha nem gondolkodtam, nem is tudtam meg. Aztán mi felnőttünk, mamámék meghaltak, a gesztenyefa ki lett vágva, nyoma se maradt mára. Jól emlékszem arra a napra, amikor a részben elszáradt fának láncfűrésszel estek neki, majd az egész hatalmas lomb és törzs magatehetetlenül borult az útra. A házat eladták, más költözött bele. Nagyon ritkán járunk arra. Hasonlít még arra, amit emlékeimben őrzök, de azok az igazi napsütötte őszi délutánok csak álmaimban jönnek elő: akkor a vadgesztenyefa teljes pompájában virít, mi pedig gyerekként gyűjtjük alatta a gesztenyét. Úgy, ahogy évek óta nem és ahogy soha már ezután.

Az egyetlen kép, amin látszik a gesztenyefa, még nagyon-nagyon kicsi korában

Aztán elköltöztem ebbe a városkába. Egy olyan utcában lett legénylakásom, majd később otthonom, ahol rengeteg gesztenyefa szegélyezte az egész utcát. 4 év telt el, mire elköltöztünk, itt is van szemben egy jó pár, lehet gyűjteni a gesztenyét, ha nosztalgiából kedvet kapok. De általában nem kapok. :) Megelégszem annyi őszidéző gesztenyével, ami itt van az asztalon.