Színek az égen

Ma délután kellemes meglepetésben lehetett része annak, aki az ég felé nézett este fél hét tájban. Egy furcsa, színpompás légköri jelenségnek lehettünk tanúi.

Vágom én, hogy a fénytörés miatt láthattuk ezt az igen szép színspektrumot, csak még életemben nem láttam ilyesmit az égen. Valószínűleg egy nedvesebb légrétegben törhetett meg a nyugvóban lévő nap fénye, már amennyire én értek az ilyesmihez. Úgy festett, mintha csak egy szivárvány lett volna a felhőkbe ágyazva. Gyönyörű szép volt – pár perc alatt el is tűnt. Örülök, hogy sikerült megörökíteni. :)

Médiatetkó

Emlékszem, az első "állásinterjúmon" (kis túlzással lehet annak nevezni) megkérdezték tőlem, hogy hány éves vagyok. "18" – vágtam rá rögtön, majd kicsit később korrigáltam: "23". Ekkor az eléggé érdekes hajkoronát viselő nő lassan felnézett a papírjaiból, majd szemüvege fölött rám tekintve visszakérdezett: "23?" "Igen, 23." – válaszoltam heves bólogatással. A mai napig nem tudom, hogy miért mondtam 18-at. Bizonyára megállt számomra az idő. Lényeg, hogy 23 éves koromban sok minden járt a fejemben, csak az nem, hogy tetoválást csináltassak, bár valószínű, hogy ha akkoriban látom azt a tetoválást, amivel a minap futottam össze, lehet, hogy magam is bevállalok egy ilyet:

Jelenlegi koromra már igencsak keresném azokat a fájdalommentes, alternatív megoldásokat, amivel sikerülne leradírozni magamról a művet, de (és ilyet ritkán mondok tetoválásra) tetszik! Ez, kérem, a digitális média, az eszköz és az ember közötti kimondatlan szerelem vizuális megvalósítása. Nagyon jól sikerült, örülök, hogy ilyet is láttam. :)

Fiatalság, bolondság.

Tavaszi virágözön

Pár nappal ezelőtt éjszaka fél tizenegykor egy kis friss levegőre vágyva kimentem az udvarra. A tavaszi éj megtelt a virágzó fák illatával. Almafák és cseresznyefák ontották magukból az illatot. Megszaglásztam az almafát. A szomszédok, ha láttak, bizonyára azt gondolták, hogy nekem teljesen elmentek otthonról, még talán a kulcsot is elvitték, elvégre ki az, aki éjszaka almafavirágot szagolgat? (Én.) Mindazonáltal ez egy újabb olyan dolog volt, amit eddig még soha életemben nem csináltam. (Legyél magadhoz őszinte: szagolgattál már tavaszi almafavirágot éjnek évadján? Na ugye.) Érdekes ugyanakkor, hogy napközben nem érzem a virágillatot, éjszaka azonban intenzíven lehet érezni azt, teljesen megtölti a levegőt és igazi tavaszi hangulatot varázsol. Kár, hogy túlzottan hideg van és nem lehet kicsi átszellőztetni vele a lakást.

Kedvcsinálónak és esős időt elűzőnek egy kis fotókiállítást tartunk itt a blogon, virághabos fákból.

Szép időt!

Heti aktuális

Lássuk tehát, mik is történtek mostanában.

Lezajlott a húsvét. Nagy sürgés-forgás volt itt a háztartásban, elkészült az úri konyhán az általam egyik legjobban várt szezonális csemege, a különböző felvágottakkal és zöldségekkel tűzdelt, tartármártásban úszó kaszinótojásos csoda, amiből annak rendje és módja szerint lakmároztam húsvétkor. Más a kötözött sonkára esküszik, én erre:

Felvágottak, kaszinótojás, tartármártás kevés zöldborsóval és zöldség.

Egészségünkre!

Folytatom ott, hogy beneveztem egy húsvéti verspályázatra a RamaCity nevű, korábban már említett, de időközben teljesen megújult játék fórumán. A versem ugyan kissé bugyuta volt, de jól tükrözte a játékban szereplő személyek mindennapjait és bőven elég volt ahhoz, hogy a Korán reggel útra keltem kezdetű versekkel pályázó ámátőröket jól lealázzam. Első helyezett lettem némileg ritmushibás alkotásommal, így kaptam egy csomó játékpénzt: azt is megnéztem, hogy ha fizetnem kellett volna ennyi zsetonért, akkor az nekem megközelítőleg 9000 Ft-ba került volna, amennyit soha nem költenék egy ilyen játékra. Ennek ellenére örülök, hogy ilyen sikeres lettem, át is építettem kb. két órahosszányi munkával az egész várost, ami nagyon jól esett, mert már éppen kezdett unalmassá válni a minden napos kattintgatás a kis faluban. Világvárosi címre török!

Másban mostanában nem övez túlzottan nagy siker. Ennek ellenére (vagy talán éppen emiatt) ma egy dolgos pillanatomban felvillant bennem, hogy hogy is lesz akkor ez a Diffy 3, kérem tisztelettel! A mai napig jönnek a szavazatok arra a több mint egy éve feltett kérdésre, hogy legyen-e Diffy 3, és az esetek 94%-ban igennel szavaztak a látogatók. Így az, hogy Diffy 3 lesz, egészen bizonyossá vált. Ha minden jól megy, akkor a nyár végére el is készül az újabb 100 szemgúvasztó pálya, az eddigi verzióktól némileg más leosztásban. Sokat nem elárulva annyit mondhatok, hogy a játékosnak lehetősége lesz arra, hogy kiválassza, melyik utat is választja a századik pályához való eljutásban. Terveim között szerepel korunk szélesvásznú, 16:9-es képarányú monitorainak támogatása, de természetesen nem feledkezünk meg a régebbi, 4:3, illetve 5:4 arányú monitorok tulajdonosairól sem. Valamint, ha úgy dobja a gép, végre nem kell kisméretű ablakban meggebedni a különbségekért való harcban: a játék teljes képernyőben lesz élvezhető. A többi részlet egyelőre maradjon titok, az érdeklődők a ma indult http://diffy3.blogspot.com címen követhetik nyomon a fejlesztés folyamatát.

Azt hiszem, ennél több jó hírrel ma nem tudok szolgálni. Legközelebb valami egészen másról írok. ;)

Ölök

Nnna, kiderült, hogy már gyilkolok is.

Vigyázzatok. :) Mától senki sincs biztonságban. :)

Az eredeti képért köszönettel tartozom Nagy Lacinak, aki késő este se sajnálta a fáradtságot, hogy lefotózza eme remeket. Köszönöm! 

Nem lehet, csak mégis

Recept informatikusoknak

Nosztalgia zöldséges tészta

Előkészítésként annyi vízre lesz szükségünk, amennyi a vízhűtéses rendszerben megtalálható. Ebben mossuk meg a zöldségeket: a burgonyát (az a trackballgolyó-méretű barna) és a zöldborsót (az a kis zöld, ami befér az optikai egér alsó nyílásába). A burgonyát 8GB-os pendrive-méretű darabokra vágjuk egy digitalizáló tábla méretű vágódeszkán, majd hozzáadjuk a 10 db-os DVD-hengernyi zöldborsót. Egy Windows újratelepítés idejéig főzzük, majd állni hagyjuk 3-4 bebootolásnyi időt. Mindeközben a tésztát kb 3,5"-os merevlemez-méretű darabokra szaggatjuk és addig nyújtjuk, amíg kb. 22"-os monitornyi méretű  tésztát nem kapunk. Kettévágjuk, majd a két tésztában helyezzük el egyenlő részre osztva az elkészített zöldséget. Úgy hajtjuk össze a tésztákat, hogy a cipók ne legyenek nagyobbak egy jobb kezes gamer egérnél. Mindeközben a sütőt erősen túlhajtott AMD-processzor hőmérsékletűre hevítjük és addig sütjük a tésztát egy A3-as szkenner méretű tepsiben, amíg színe olyan nem lesz, mint a vörös dekor neoncsőé. A megsült tésztát feleslegessé vált régi tápegységhűtő-ventilátorral egy partícióformázás idejéig hűtjük, majd SSD-meghajtó vastagságú darabokat szeletelünk belőle egy újraírható CD-vel. Az elkészült csemegét nosztalgiából 8"-os floppylemezeken tálaljuk a felhasználók elé. (Vigyázzunk, ki ne essenek a középső lyukon!)

Jó étvágyat kívánunk! :)