Oldalak

2010. augusztus 25., szerda

Búcsú a T-Home számláktól

Mintegy 53 nappal azután, hogy internetszolgáltatóm felhívott engem, nem-e akarnék VoIP telefont olcsón, eddigi internet-szolgáltatásom mellé, megjelent lakásunkban a T-Home alkalmazott, aki rövid szakmai ecsetelést követően üzembe helyezte azt a digitális elosztót, aminek alkalmazásával végre búcsút mondhatunk az analóg vezetékes telefonunknak, és az ezzel együtt járó havi díj rendszeres megfizetésének.

A dolog onnan indul, hogy amikor komolyabbá vált a városban való tartózkodásom, leginkább ADSL internetre vágytam, amit csak úgy kapott (annak idején) az ember, ha egyben analóg vezetékes telefon szolgáltatásra is előfizetett. Ezzel a világon semmi probléma nem volt, csak az, hogy amíg ez a telefon a birtokunkban volt, egy rövid időszaktól eltekintve soha semmire nem használtuk. A havidíjat viszont, ami félig volt lebeszélhető (70 Ft/perc mobilt hívni, haha) fizettük utána rendesen, mint a katonatiszt. Egy ízben feltettem a kérdést az ügyfélszolgálatnak, hogy létesíthető-e úgy ADSL szolgáltatás ezen a vonalon, hogy nem kérünk hozzá telefont? Természetesen létesíthető lett volna, de ebben az esetben az internet-hozzáférés havidíja magasabb lett volna, mint az akkori net+telefon együtt, így ez – természetesen – nem volt opció.

Teltek-múltak napok-hetek, fel is nőtt biz' sok-sok gyerek, mire egyszer, nagy sokára, szert tettem a kánaánra. Az internet-szolgáltatóm megkeresett és közölte, hogy most biza' megszabadulhatok az analóg telefontól és annak sarcától, ha náluk igényelek digitális, internet-alapú (VoIP) telefont. Igényeltem. Nekik jó, mert plusz egy év hűség, nekem jó, mert csökkenthetem kiadásaimat. Tegnap megjelent a Laci, aki ezen furmányok tudója: beaktiválta, frissítette, konfigurálta az eszközöt, majd ezt követően ment minden, mint a karikacsapás. Az eszköz miatt a pirospontot én hirtelen be is írom a T-Comnak: egy olyan 4 portos routert hoztak, ami nem átall WiFin is kommunikálni, így hirtelen lakásunkban és annak környékén mindenhol van internet-hozzáférés, ami rendkívül kényelmessé teszi a kommunikációt. Pl. most is, amikor ezen sorokat írom, a nappali szoba közepén lévő fotelben ülve, laptoppal az ölemben izenek a világnak. És ez engem boldoggá tesz. (Ennél jobban már csak az udvaron, az árnyékban ülve szeretek jobban netezni... vagány dolog ez.)

Az eszköz, működés közben

Úgyhogy most itt tartunk a fejlődésben, barátaim. Gyakorlatilag bárhonnan elérhető a net, életünk részévé vált és közműnek tekintjük, mint a vezetékes vizet, villanyt, vagy a gázt. Számomra már nehezen érthető, hogyan lehet élni nélküle, bár a fentebb említett három nélkül is működtek háztartások évekkel ezelőtt is. Ami azonban jó az jó és az ember nehezen mond le róla. Én is nehezen mondanék le erről a kényelemről. Meg is becsülöm jó sorsomat.

Nincsenek megjegyzések: