Lion

Egy előző postban azon keseregtem, hogy hová tűntek azok a régi szép idők, amikor még Chokito-t lehetett vásárolni a boltok polcairól. A csoki szőrén-szálán eltűnt, a Nestlé azonban - mint ahogyan az a fentebb emlegett post hozzászólásai közül Creed23 jóvoltából kiderült - hiánypótlóként Lion csokit gyárt. Mivel rendszeresen hiánycikk ez kisvárosunk üzleteiben, a mai napon sikerült vásárolnom belőle kettőt, amiből az egyiket a Thozoo naplója olvasói előtt tesztelek, azonmód.

A csoki csomagolása:


Mit ne mondjak, a Chokito csomagolása sokkal inkább megnyerő volt. A csomagolás alapján olcsó tömegcsokinak gondolnám a terméket, és fel sem sejlene bennem, hogy megvegyem, ha előzőleg nem hívták volna fel rá a figyelmemet.


Kicsomagolva a finomságot, az már sokkal jobban hasonlít a Chokitohoz, meg is örültem rögvest, hogy újra régi fényében tündököl a márka, de szétszabdalva a csokit, azt kell mondjam, hogy azért az élet - mint ahogyan az lenni szokott - nem ilyen egyszerű.


A nápolyi és a tejes krém véleményem szerint a Chokitoban nem volt jelen, ebben (szintén Chokito-rajongó) kedvesem is megerősített. A puffasztott rizs azonban nagyon ott van, ugyanúgy ropog, csak valahogy a beltartalom nem annyira tömény, mint a Chokitonál. Harapva talán jobban látszanak az összetevők, és azok aránya:


Mindent összevetve: már majdnem Chokito! Igazán finom, de hiányzik belőle valami, ami a régi csokiban benne volt. Túl könnyű és túlzottan ostyás ahhoz, hogy Chokito lehessen, viszont nosztalgiaképpen megéri néha vásárolni belőle.